Iucunda est memoria praeteritorum malorum (Cicero)

     --> BEVEZETŐ

 

 

Az események idején,

1983-ban, 25 évesen

 

 

 

   Kedves Olvasó!

   Úgy gondolom, ideje már leszámolni a 80-as évek idillikusnak hazudott imázsával, miszerint Magyarország a szocialista tábor "legvidámabb barakkja". Egyéni sorsomon keresztül a maga brutális valóságában kívánom bemutatni a Kádár-rendszer azon időszakát, amit sokan "puha" diktatúraként jellemeznek, miközben voltak olyanok, a másként gondolkodni merészelők, akik a belügyminisztérium vizsgálati osztályán jártak nap mint nap kihallgatásra, vagy várták bírósági tárgyalásukat a túlzsúfolt magyar börtönök valamelyikében.

   Közéjük tartoztam én is.

   

 [!!!] A Történeti Hivataltól a rendszerváltást követően kapott iratanyagból kitűnik, mikor keltettem fel a nyomozóhatóság figyelmét.

 

   Azonban érdemes a magyar állambiztonsági szervek velem szemben tanúsított éberségét tágabb kontextusba helyezve is górcső alá venni. Az 1983-as esztendő, mikor letartóztattak és elítéltek, az 1979-1985 közötti "kis hidegháború" időszakára esett. Ekkor a Szovjetunió világszerte fokozta agresszív terjeszkedését (mint később bebizonyosodott, messze erején felül): bevonult Afganisztánba, megvetette a lábát Afrikában (pl. Angola), pénzelte a Latin-Amerikát bolsevizálni törekvő marxista gerillákat, megkezdte a közép-hatótávolságú, atom-tengeralattjáróról is indítható, SS-20-as rakéták gyártását, melyek Nyugat-Európát fenyegették. Ebben az időszakban kezdett terjedni Európa szerte a defetista "finnlandizáció" teoriája, amelynek lényege, hogy "inkább vörösök legyünk, mint halottak". Az 1981-ben hivatalba lépő Ronald Reagan amerikai elnöknek köszönheti Európa, hogy ez a vízió nem vált valósággá. A NATO megkezdte a Pershing-20-as atomrakéták németországi telepítését és ezzel a "gonosz birodalmát" meghátrálásra kényszerítette.

Ronald Reagan

 

   Mivel a Szabad Európa Rádió is szerepet játszik a velem történtekben, a már tizenéves korom óta hozzá való viszonyomra Skultéty Csaba 2011-ben megjelent "Mi is volt a Szabad Európa Rádió?" című könyvében a rádió első amerikai igazgatója, John Wiggin, idézett szavai a legjellemzőbbek: "Amikor majd ezen a mikrofonon át beszélni fognak, ne a magyar népre, annak egészére gondoljanak, hanem arra az egy szerencsétlen emberre, aki szobája zugában önöktől a világról való tájékoztatás révén segítséget, támaszt vár a mindennapjaira."

A Szabad Európa Rádió müncheni központja

 

   Ennél jobban én sem tudnám megfogalmazni.

   Történetemet igyekeztem a lehető legtöbb dokumentummal alátámasztani, amely nem csak az érdeklődők, de a történészek vagy a közelmúlt után mélyebben kutakodók számára is érdekes lehet. A személyiségi jogokra való tekintettel egyes érintett, vétlen, emberek nevét, adatait kitakartam, melyek az események autentikus bemutatását semmilyen mértékben nem csorbítják.

   A fejezetek elején latin mondásokat helyeztem el, melyek hangulatilag illeszkednek az adott fejezet tartalmához. Magyar megfelelőjük az egérkurzor rámutatásával jeleníthető meg.